Miért fontos nemet mondani?

Sokszor mondasz igent úgy, hogy legbelül inkább nemet mondanál? Félsz, hogy megbántasz valakit, vagy hogy rossz embernek tűnsz, ha kiállsz magadért? A saját határaid védelme nem önzőség, hanem az első lépés ahhoz, hogy jól legyél magaddal és másokkal is. A „nem” lehet szeretetteljes, őszinte és felszabadító.

Miért félünk nemet mondani?

A legtöbb ember azért nem mond nemet, mert nem szeretne konfliktusba kerülni, vagy fél attól, hogy elveszíti mások szeretetét. Gyerekkorunktól kezdve azt tanuljuk, hogy a jó gyerek engedelmes, a jó kolléga rugalmas, a jó barát mindig elérhető. Így aztán felnőttként is hajlamosak vagyunk túlvállalni magunkat – még akkor is, ha ez nekünk fáj.

A határok kijelölése: nem elutasítás, hanem önismeret

Sokan úgy érzik, hogy a „nem” egy fal, amit a másik elé emelnek. Valójában viszont egy tükör: megmutatja, hol húzódik a saját terünk, meddig tudunk adni. Ha nemet mondasz, azzal nem a másikat utasítod el, hanem magadat választod – és ez nem önzés, hanem önszeretet. Akkor tudsz hosszú távon adni másoknak, ha közben nem veszíted el önmagad.

A nemet mondás nem kell, hogy kemény vagy elutasító legyen. Lehetsz egyszerre határozott és kedves, ha világosan kommunikálod, mire van – vagy épp mire nincs – kapacitásod.

Például így:
„Most ez sajnos nem fér bele az időmbe.”
„Jól esne most egy kis pihenés, úgyhogy ezt most elengedem.”
„Köszönöm, hogy rám gondoltál, de most nemet kell mondanom.”

Eleinte furcsa lehet, de minél többször gyakorlod, annál természetesebb lesz. Közben pedig egyre jobban megtanulod képviselni a saját igényeidet – bűntudat nélkül.

Mit nyersz azzal, ha megtanulsz nemet mondani?

Nő az önbizalmad. Kevesebb lesz benned a harag és a feszültség. A kapcsolataid őszintébbé és egyenlőbbé válnak, mert már nem az alkalmazkodásról, hanem a valódi egyensúlyról szólnak. És ami talán a legfontosabb: visszakapod az időd és az energiád egy részét, amit eddig mások igényei határoztak meg.